E?.BIZTOSÍTÁS
Nyakunkon az "egészségügyi és társadalmi katasztrófa"?
MTI / Hírszerzõ, 2007-10-13
A Magyarországon bevezetni kívánt profitorientált biztosítási rendszer nem hozza majd meg a kormányzat által várt változásokat - mondta a Semmelweis Egyetem (SE) Menedzserképzõ Központjának vezetõje szombaton Budapesten, a Professzorok Batthyány Köre által rendezett konferencián.
Sinkó Eszter szerint komoly kockázattal jár egy olyan rendszer bevezetése, amelyhez hasonló a 27 uniós tagállamból csupán kettõben - Hollandia, Szlovákia - mûködik. ?gy fogalmazott: nem szerencsés, hogy Magyarország ezt a fajta biztosítási rendszert választotta.
A szakember nemzetközi szakirodalomra hivatkozva a konferencián elõadásában elmondta: a versengõ alapú rendszerben a betegek ellátáshoz való lehetõsége korlátozottabb lesz, ami abból adódik, hogy a profitra törekvõ társaságok szûkítik, "kiüresítik" majd a szolgáltatások körét. Sinkó Eszter nem látja igazoltnak azt sem, hogy a minõség javul a versengõ rendszerekben és a hatékonyság sem lesz kedvezõbb.
A menedzserképzõ vezetõje kitért arra, hogy aggályos a majdan létrehozandó díjtétel bizottság hatásköre is, hiszen ezen grémium felülírhatná a szolgáltatási csomagokat. Mint mondta: azt sem lehet még a jelenlegi koncepcióból kiolvasni, hogy a megszûnõ Országos Egészségbiztosítási Pénztár jogutódjának (a tervek szerint az Alapkezelõ) milyen feladatai lesznek, és a magyar államnak mi lesz a szerepe.
Sinkó Eszter véleménye szerint a betegek közötti szelektálás sem zárható ki majd teljes körûen, ezt egy úgynevezett kockázat-kiegyenlítõ alapok létrehozásával lehet kiküszöbölni, azonban ez nagyon költséges.
A tárca koncepciójával kapcsolatban pozitívumként azt emelte ki, hogy a társaságoknak nem lesz lehetõsége csoportos (például munkahelyi, korosztályi) szerzõdéskötésre, továbbá nem folytathatnak kiegészítõ biztosítási tevékenységet.
A konferencián felszólalt Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke, aki kifejtette: elutasítják a tervezett egészségbiztosítási rendszert, és felháborítónak nevezte, hogy az egészségügyi kormányzat egy olyan koncepcióról kezdeményezett velük egyeztetést, amellyel már az elejétõl fogva nem értenek egyet. Az elnök úgy vélte: egészségügyi és társadalmi katasztrófához fog vezetni a rendszer.
Lányi András, az ?lõlánc Magyarországért Mozgalom elnöke hozzászólásában úgy vélte, egy rendszeren belül nem fér össze a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás és a piaci elvû biztosítás. Mint fogalmazott, a jelenlegi koncepció "mindent ígért mindenkinek". Az egyetemi tanár szerint a társaságok a költségek "roppant racionális módszerét fogják bevezetni", amely azt jelenti, hogy kizsákmányolják az egészségügyi dolgozókat vagy elbocsátják õket, ami az ellátás minõségi romlásához vezet majd.
Sipos József történész, az MSZP társadalompolitikai tagozatának tagja utalt arra, hogy a tagozat a napokban tárgyalja meg a tárcakoncepciót, de elõzetesben annyit elmondott, hogy a tagozat várhatóan tartja magát korábbi állásfoglalásához, miszerint az egységes állami egybiztosítási rendszer korszerûsítése lenne helyes. A magántõke szerepét a kiegészítõ biztosítási szolgáltatásoknál tudják csak elképzelni.
Mint mondta: a rendszer korszerûsítése nem járhat a mûködési költségek növekedésével, a betegellátásra fordítható pénzek csökkenésével. A tagozat azt fogja javasolni a szocialista párt frakciójának, hogy szakmai érvekkel felvértezve vegyék fel a versenyt az SZDSZ "noeliberális egészségpolitikai koncepciójával" - fogalmazott Sipos József.
Kopp Mária, a SE Magatartástudományi Intézetének vezetõje elõadásában elmondta: a biztosítás tervezett átalakításával az idõsek, a szegények kiesnek a rendszerbõl, és a betegelégedettség sem fog növekedni. Mint mondta: Magyarországon az emberek elégedettek az orvosokkal, a rendszerrel viszont nem.
Breaking news:
Medgyessy Péter csalódott és rosszkedvû
Hírszerzõ, 2007. október 14.
Medgyessy Péter szerint a jelenlegi magyarországi politika öngerjesztõ, tartósan feszült viszonyokat teremt és a politikusok nem az emberekkel, hanem egymással vannak elfoglalva. A volt szocialista miniszterelnök az MTI-nek adott interjúban hangsúlyozta: arról, ami a politika legnagyobb kihívása és lehetõsége, vagyis hogy az ország miként tud élni az uniós csatlakozásból fakadó elõnyökkel, szó sem esik.
"Az egészségügyi tervezet nem a lakosság érdekét szolgálja"
Hír TV, 2007-10-14
Az új egészségbiztosítási koncepció visszavonását követelik civil szervezetek a kormánytól. Felhívásukban politikai alku eredményének nevezik az új rendszert, amellyel sem a szakmai, sem pedig az érdekvédõ szervezetek nem értenek egyet. Szerintük a tervezet nem a lakosság érdekét szolgálja.
Sokan biztosítás nélkül maradnak, ami egészségügyi-szociális katasztrófához vezet majd. A felhívást a többi között a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Levegõ Munkacsoport, a LIGA Szakszervezetek, a Magyar Gyógyszerész Kamara, a Magyar Orvosi Kamara, a Civil Jogász Bizottság, a Munkástanácsok, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Professzorok Batthyányi Köre is aláírta.
Civilek tiltakoztak az új egészségpénzári rendszer miatt
Hírextra, 2007. 10. 14.
Az alábbiakban felsorolt szervezetek felszólítják az Egészségügyi Minisztériumot, hogy azonnal vonja vissza a 2007. október 8.-án közzétett "AZ EG?SZS?GBIZTOSÍTÁSI RENDSZER ÁTALAKÍTÁSA: AZ ?J EG?SZS?GP?NZTÁRI RENDSZER" címû tervezetét!
E szervezetek a tervezet alapvetõ koncepciójával nem értenek egyet, és tudomásunk szerint nincs olyan szakmai, érdekvédelmi vagy civil szervezet, amelyik az egészségügy nyereségérdekelt biztosítók révén történõ átalakításával egyetértene! Vagyis a tervezet a társadalmi akaratot kikerülve, politikai háttéralku következményeként látott napvilágot.
Véleményünk szerint nem a lakosság érdekét szolgáló tervezet megvalósulása esetén egészségügyi-szociális katasztrófa bekövetkezése valószínûsíthetõ. Ezért fordulunk K?VETEL?S?NKKEL a döntéshozókhoz és az ország közvéleményéhez.
Budapest, 2007. október 14.
Nagycsaládosok Országos Egyesülete
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége
Bencés Diákszövetség
Egészséges Egészségügyért Egyesület
Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete
Egészségügyi Szakdolgozói Kamara
dr. Jánosi Gábor, Hosszútávú Egészségvédõ Program Egyesület
dr. Kádár György, Kárpát-Alpok Alapítvány
Keresztény ?rtelmiségiek Szövetsége
dr. Korányi László, Balatonfürdei Szívközpont Alapítvány
Levegõ Munkacsoport
LIGA Szakszervezetek
Magyar Gyógyszerészi Kamara
Magyar Orvosi Kamara
Morvai Krisztina, Civil Jogász Bizottság
Munkástanácsok
Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
prof. dr. Faller József, Professzorok Batthyányi Köre
prof. dr. Kerpel-Fronius Sándor, Professzorok Batthyányi Köre
prof. dr. Lovas Rezsõ, Professzorok Batthyányi Köre
prof. dr. Náray-Szabó Gábor, Professzorok Batthyányi Köre
prof. dr. Prugberger Tamás, Professzorok Batthyányi Köre
prof. dr. Réthelyi Miklós, Professzorok Batthyányi Köre
prof. dr. Szollár Lajos, Professzorok Batthyányi Köre
Simó Endre, Magyar Szociális Fórum
dr. Sipos József
dr. Vasváry Artúrné, Magyar Rákellenes Liga
dr. Völgyesi Miklós, Civil Jogász Bizottság
További információk:
dr. Szabó Endre, NOE elnöke, 70/337-21-51
Az ex hollywoodi sztár egészségügyi törvényjavaslata
STOP/MediPress, 2007. október 13.
Arnold Scwarzenegger, Kalifornia kormányzója a héten nyilvánosságra hozta rég várt törvényjavaslatát, amely azt a közel 7 millió embert célozza meg, akiknek nincs egészségbiztosítása.
A republikánus kormányzó tervei a demokraták javaslatára épül, akik a törvényhozó testület tagjaiként a kormányzó felhívására kerestek megoldást egészségügyi és vízügyi problémákra. A kormányzó ezzel a javaslattal egyidõben az egészségügyi költségek csökkentését is tervezi, amihez az egészségbiztosítás rendszerének megváltoztatására lesz szükség. - írja a MediPress.
"100 óta elõször nálunk van a legjobb esély az egészségügy reformjára, mivel mindenki, aki a problémával foglalkozik, komolyan veszi az ügyet, és ez mindenki elõnyévé válhat." - közölte a sztárkormányzó. Schwarzenegger szerint törvényjavaslata elõmozdítja a még januárban közölt irányelveket, melyek szerint az egészségügyi biztosítás kiterjed majd a becsült 6,7 millió biztosítás nélküli kaliforniaira is.
A törvényjavaslat szerint minden kaliforniai lakosnak kell, hogy legyen biztosítása. A munkáltatóknak egészségbiztosítást kellene nyújtaniuk akalmazottaiknak, és a biztosító cégek nem utasíthatnának vissza biztosítási kérelmeket a jelentkezõ kora vagy egészségügyi múltja miatt. A biztosítást nem nyújtó kisebb cégeknek fizetniük kellene az államnak, amely összeget a kaliforniai szerencsejátékok jövedéki adójának egy részével egészítenék ki. Az alacsony jövedelmûek esetében állami támogatás járna.
Az egészségbiztosítás reformjának újabb fordulópontjához érkeztünk - írja Dr. Gaál Péter egészségügykutató.
A biztosítási területi egységekrõl szóló kompromisszumos megállapodás sikerén felbuzdulva, az Egészségügyi Minisztérium úgy érzi, szabad kezet kapott a biztosítókkal folytatott további tárgyalásokhoz. Legalább is ezt sugallja az a dolgozat, amelyet a minisztérium honlapján közzétett. Az egészségbiztosítási rendszer átalakításának koncepciójában ugyanis a nyugat-európai országokban példanélküli jogosítványosztogatásnak lehetnek tanúi a dokumentumot szakértõi szemmel olvasó elemzõk. Bár a dolgozat több vonatkozásban önmagának is ellentmond, ?? ilyen például, hogy a biztosítók megváltoztathatják-e az egészségügyi ellátó intézmények finanszírozásának módját, vagy sem ?? a társadalombiztosítási rendszerbe belépõ magánbefektetõk, a tervezet szerint, lényegében teljes kontrollt gyakorolhatnak majd, mind a rendszer bevételi, mind pedig a kiadási oldala felett. A korábbi nyilatkozatokkal ellentétben például kikerülhet a parlament ellenõrzése alól a szolgáltatáscsomag meghatározása (egy ún. Díjtétel Bizottság bõvítheti, illetve szûkítheti majd a finanszírozott ellátások körét), beleszólásuk lesz a pénztárak bevételét jelentõ fejkvótaköltségvetés kiszámításának módjába, megválaszthatják majd, hogy melyik szolgáltatóval kötnek szerzõdést, részt vesznek a szolgáltatások árának meghatározásában és a központilag egyeztetett ártól 10 százalékkal felfelé, de lefelé is eltérhetnek. Megtagadhatják a betegtõl, hogy saját maga válassza meg a neki szimpatikusnak tartott szakorvost, illetve kórházat, és szabad kezet kaptak abban is, hogy milyen módszerrel fogják korlátozni a ??felelõtlenül költekezõ" gyógyító orvosokat. Meghatározhatják például azokat az eljárásrendeket, amelyek alapján kell majd nyújtania az ellátást az egészségügyi intézményeknek és megtagadhatják a pénz kifizetését, ha mégsem ezek szerint történt a beteg ellátása.
Ezekkel a jogosítványokkal felvértezve bármibõl aranyat lehet csinálni. Látszólag nem kérdés tehát, hogy erre a lehetõségre ugrani fognak a biztosítók. Vagy mégsem?
A dolgozat napvilágra kerülése utáni biztosítói nyilatkozatokból inkább a meglepetés, mintsem a visszafogott megelégedettség tükrözõdött. Az egyik nyilatkozó õszintén elismerte, hogy a koncepció túl biztosítóbarát, miközben a betegek érdekének védelmével alig foglalkozik. ?gy tûnik, a magánbefektetõket, mint dörzsölt piaci szereplõket éppen az bizonytalanította el, hogy kívülrõl nézve túl szép a menyasszony. Ha ennyire erõltetetten akarja nyélbe ütni a házasságot az örömapa, ha minden képzeletet felülmúló a hozomány, akkor valami biztos nem stimmel a ruha alatt.
Valóban így van. A koncepció alapjaival van gond. A társadalombiztosítási rendszereket ugyanis elméletileg és a gyakorlati tapasztalatok alapján sem lehet üzleti alapon úgy mûködtetni, hogy azzal mindenki jól járjon. A magas színvonalú, könnyen hozzáférhetõ ellátás ugyanis sok pénzbe kerül. Az a biztosító, amelyik az ellátás minõségének emelésével, illetve a hozzáférés javításával próbál meg ügyfeleket toborozni, elsõsorban azokat nyeri meg magának, akik komoly betegek, ellátásuk tehát sok pénzbe kerül, jóval többe, mint amennyit ezekért a biztosítottakért a központi alapból a pénztár várhatóan kap. A legjobban mûködõ pénztár megy majd legelõször tönkre. Ez a társadalombiztosítás kereteibe erõltetett nyereségérdekelt egészségbiztosítás paradoxona. Az üzleti érdek a betegek megnyerése helyett azt diktálja, hogy a verseny az egészségesekért, illetve a csak alkalomszerûen beteg emberekért folyjon, mert ezek után az emberek után fizetett díjjal szemben nem, vagy csak minimális kiadás áll. Az igazán betegek egy ilyen rendszerben csak veszteséget jelentenek, az üzleti egészségbiztosítás tehát nem mûködtethetõ minden fogyasztó megelégedésére. Ez az a paradoxon, amelyet a tapasztalt biztosítói képviselõk valószínûleg már felismertek: választaniuk kell, hogy vagy a pénzügyi eredményüket teszik kockára, vagy pedig jó hírnevüket.
Ez az a paradoxon, amirõl az SZDSZ és a minisztérium szakértõi azonban nem hajlandók tudomást venni. A korábbi szakértõi anyagokhoz hasonlóan, ebben a legújabb dolgozatban is szinte már kényszeresen ismételgetik a biztosítók közötti verseny minõséget, illetve hozzáférést javító hatásait, pedig ezeknek a cáfolatához nem szükséges az egészségügy közgazdaságtanának bonyolult összefüggéseit érteni. Vegyük például a várólisták esetét.
A minisztériumi tervezet arról ír, hogy a pénztárak majd azzal fognak versenyezni az ügyfelekért, hogy a várakozási idõt lerövidítik. Ennek az érvelésnek a hibája nagyon egyszerûen bemutatható. Képzeljük el, hogy mi történne akkor, ha egy pénztár azzal próbálna meg ügyfeleket magához csábítani, hogy a csípõprotézis mûtéteket fél-egy éven belül elérhetõvé teszi a várakozók számára, szemben mondjuk az országosan átlagos 5 éves várakozási idõvel. Kik lesznek azok az emberek, akik egy ilyen akció eredményeként azonnal megpróbálnak biztosítót váltani? Természetesen azok a krónikus mozgásszervi problémával küszködõ betegek, akik csípõprotézis beültetésére szorulnak, illetve azok, akiknek a közeljövõben erre várhatóan szükségük lesz. Az ellátáshoz való hozzáférés javításával tehát a pénztár saját pénzügyi helyzetét rontja, mert tömegesen nyeri meg magának azokat, akik igazán betegek és drága ellátásra szorulnak. Ez vajon miért lenne érdeke bármely nyereségérdekelt gazdasági szereplõnek? Ellenvetésként felmerülhet, hogy a rövidebb várólista az egészségesek számára is vonzó lehet. Ez valóban így is van. Irreális feltételezés azonban azt gondolni, hogy az egészséges emberek azzal fogják az idejük egy jelentõs részét tölteni, hogy az egyes pénztárak különbözõ egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó várólistáit böngészik, és ezeknek az információknak a birtokában évrõl-évre biztosítót váltanak. Egyáltalán: egy egészséges ember számára van-e egyértelmû választási lehetõség, ha a különbözõ ellátásokkal kapcsolatos várólisták különbözõ biztosítóknál a legrövidebbek? Melyik várólistára érdemes bemozdulnia egy olyan egészséges embernek, akinek fogalma sincs arról milyen szolgáltatásra lesz majd szüksége? Ráér majd akkor dönteni, ha ténylegesen megbetegszik, akkor viszont már csatlakozik a (társadalmi célokkal egyébként összhangban mûködõ, tehát jó) biztosítót csõdbe vivõ betegek táborához.
Mi hát a megoldás? Feloldható-e egyáltalán ez a paradoxon? Természetesen van megoldás, de ezt nem az üzleti befektetõk finanszírozói oldalra történõ bevonásától remélhetjük. Olyan rendszert lenne célszerû kialakítani, amely a meglévõ társadalombiztosítási keretek között az ellátásszervezést magukra az egészségügyi intézményekre építi és az ellátásszervezést anyagilag is ösztönzi egy, a tényleges egészségügyi kiadásokra építõ fejkvóta-költségvetés, illetve az ebbõl származó megtakarítások segítségével. A magánbefektetõk helyett miért ne élhetnének az egészségügyi dolgozók jobban akkor, ha az egyes betegek ellátása mellett odafigyelnek arra is, hogy megszûnjön a szervezetlenségbõl, a tudatlanságból, vagy éppen a korrupciógyanús ügyletekbõl származó pazarlás?
a szerzõ egyetemi oktató, egészségügykutató
(Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Menedzserképzõ Központ)
Kincses Gyula szerint az egészségbiztosítás nem a családi ezüst utolsó darabja, amit némi apróért áruba bocsát az állam. Interjú az Egészségügyi Minisztérium államtitkárával.
A miniszter, a kabinetfõnök, s ?n egyaránt köthetõ a veresegyházi Misszióhoz, az onnan kiindult irányított betegellátási modellhez és a közvéleményben mindezek spiritusz rektorának tartott Somody Imre vállalkozóhoz. Mindez csupán a véletlen mûve lenne?
- Ahogy mondani szokták, azt tudom felhívni, aki benne van a telefonomban. Matejka Zsuzsát például nem Veresegyházáról ismerem, az SZDSZ ?gyvivõ Testületének tagjai pedig ?? akik erre a posztra jelöltek ?? nem veresegyháziak, s a Misszióhoz sincs semmi közük. Megtagadni természetesen nem akarom Somody Imrét, de itt nem õ mozgatja a szálakat, amennyiben a kérdése mögött ez húzódna meg. A minisztériumot nem Somody Imre irányítja, bár ahhoz kétségtelenül köze van, hogy veresegyházi lakos lettem, hiszen a települést annak idején akkor és úgy ismertem meg, hogy benne voltam a Missziót, az irányított betegellátást, mint koncepciót kidolgozó csapatban. Intézményesült formáikhoz azonban már nem kötõdtem.
Sokan igencsak furcsállják az MDF-tõl a szabaddemokratákig futó pályáját, különösen annak SZDSZ-es végpontját.
- Amióta 1988-1989-ben elkezdtem egészségpolitikával foglalkozni, a rendszer átalakítása, megreformálása érdekel. Szerintem ebben konzekvens és egymásra építkezõ ívet viszek, amiben nincsenek cikk-cakkok, vargabetûk. Az pedig a körülményektõl függött, hogy melyik kormányzati ciklusban vállaltam csak szakmai, vagy ehhez társulva politikai szerepet is.
Ha lassan is, de kezdünk megismerkedni a bevezetni tervezett több biztosítós rendszer körvonalaival. Amennyiben jól sejtem, zártkörû részvénytársaságokként jelennek majd meg a licit gyõztesei ?
-?. így van?
? az állami 51 százalékos tulajdonosi részvétel mellett, 49 százalékot birtokolnak majd. A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint azonban messze nem olyan döntõ e 2 százaléknyi különbség, mint amennyit az eddigi kommunikáció során elhitetni akartak. A részletek ördöge az alapító okiratban rejlik, abban például, hogy kap-e osztalék, vagy szavazatelsõbbségi részvényt a biztosítási piacon megjelenõ befektetõ.
- A Parlament dönthet úgy, hogy bizonyos, a mûködéssel kapcsolatos operatív jogokat átruház a kisebbségi tulajdonosra. De ezt akkor a magyar Országgyûlés teszi, s nem mutyiban, háttéralku keretében történik. A gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében valóban meg lehet osztani bizonyos jogokat, de ezeket a többletjogokat nem lehet kizsarolni, erõszakkal elvenni. A többségi tulajdonosnak döntõ szava marad, hogy csak egy példát említsek, az igen fontos Díjtételi Bizottságban. Mindezek mellett nem igazán életszerû az az elgondolás, hogy a kisebbségi tulajdonos fektessen be egy csomó pénzt, aminek mûködésére, mûködtetésére, felhasználására semmiféle hatással nem lehet, miközben ez az egész azért történik, hogy egy másfajta szervezeti kultúra, s tudás jelenjen meg az egészségbiztosítási rendszerben. Ez a történet nem arról szól, hogy eladjuk az összes családi ezüstöt, dobra verjük a még megmaradt társadalombiztosítást, hogy az állam némi többletpénzre tegyen szert. Az a cél, hogy hatékonyabbá váljon a rendszer, ügyfélbarát legyen a mûködése, s ebben hadd vállaljon feladatot az, aki ért hozzá.
Lehet már tudni, hogy milyen menedzsment jogokat kapnak a befektetõk?
- Errõl még nincs végleges döntés. Nem lennék egyébként meglepve, ha számos kérdés a parlamenti szakaszban dõlne csak el.
Elképzelhetõ, hogy késõbb, a felvásárlások nyomán az induló, maximum 14-bõl 3-5 pénztár marad csak a piacon?
- Nemzetközi tapasztalatok szerint a gazdaságos üzemméret elérése érdekében idõvel valóban bekövetkezik egyfajta koncentráció, ám a német és a szlovák példák egyaránt azt mutatják, hogy a fúziók, vagy felvásárlások sora csak egy határig megy. Ennek az az oka, hogy nem csupán a gazdaságos, hanem az optimális üzemméret elérése is cél. Megeshet ugyanis, hogy bár egy üzemméret fölött stabil a mûködés, de a bürokratizálódó, megmerevedõ struktúrájú szervezet közben elveszíti rugalmasságát, gyors reagáló képességét, vagyis épp legvonzóbb tulajdonságait.
Amennyiben a licit és toborzás eredményeként megalakuló pénztárak létszámának jelenlegi felsõ határát, a 2 millió lakost vesszük, akkor könnyû kiszámítani: lényegében öt pénztárral számolnak.
- Ebbõl az következik, hogy legalább öt pénztár megalakulására számítunk, hiszen a 2 millió lakos pénztáranként a felsõ határ. Nem gondoljuk, hogy a most alakuló rendszer az idõk végezetéig érintetlen marad. A kereteit gondoljuk tartósnak és véglegesnek, az egyes részletszabályok viszont nyilván idõvel, a bekövetkezõ változásokhoz igazodnak.
Ha már a jognál, s a változó szabályoknál tartunk: ez nem Németország vagy Hollandia, ahol az állampolgárok évszázadok óta jogkövetésre szocializálódnak, s ott az sem divat, hogy maguk a törvényalkotók relativizálják törvényeiket. A hazai jog- és szabálytisztelet problémája az elmúlt hónapok vitáiban is felvetõdött a biztosítottak közötti esetleges válogatás, a kockázatszelekció kapcsán.
- A parlamenti ellenzék és a szakmai szervezetek éles kontroll alatt tartanak bennünket. Természetesen tudom, hogy hol vagyunk, de azért érdemes egy pillantást vetnünk a jelenlegi gyakorlatra, s feltenni a kérdést: mihez képest jelentkeznek az említett kockázatok? Megértem az elemzõk felvetését, ám a kiválogatástól való félelmük szerintem akkor lenne megalapozott, ha mi most valami hihetetlenül igazságos, méltányos és mindenki számára egyenlõ ellátást nyújtó rendszerben élnénk, amit meggondolatlanul kockára teszünk. Csakhogy ez nem így van. Sokan nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni a létezõ igazságtalanságokat, s amíg nem látjuk ?? vagy nem akarjuk látni ?? addig korrigálni sem lehet.
A miniszter néhány napja 2 százalékos profitmarzsról beszélt. Mivel az
"Minden harmadik alkalommal mi álljuk vizitdíját!"
Kisokos az új egészségbiztosításhoz (1.rész)
Mi alapján válasszunk egészségpénztárat?
Hírszerzõ, 2007-10-10
A tervek szerint jövõ nyáron új helyzettel kell szembesülniük az állampolgároknak, beindul a kampányharc, hogy melyik egészségpénztár tagjai legyünk. A Hírszerzõ kisokosából megtudhatja, mikor mit kell tennie az embernek az új rendszerben, mi alapján válasszon pénztárat és milyen ajánlatokkal bombázhatnak minket az "új OEP-ek".
"Ha hozzánk jön, minden harmadik vizitdíját mi álljuk!", "Válassza a mi egészségpénztárunkat, és akkor évente egyszer teljesen ingyen fogászati szûrõvizsgálatra mehet!" - egy év múlva már valószínû, hasonló reklámokkal találjuk szemben magunkat.
Jövõre ugyanis már csak részben fogja az állam a kezünket, ha akarjuk, akkor szabadon dönthetünk, melyik pénztárhoz csatlakozunk. Hogy megkönnyítsék, vagy épp megnehezítsék helyzetünket, jövõ júliusban indul az úgynevezett tagtoborzási idõszak, amikor 10-12 pénztár közül választhatunk aszerint, hogy melyiknek a portékája tetszik nekünk jobban.
A három hónapos toborzási idõszakban bármelyik pénzárat választhatjuk, de elõtte már tudni fogjuk, hogy melyik megyében melyik pénztár lesz érdekelt. A toborzási idõszakban országos kampány indul a polgárokért, kivéve Budapesten, ahol csak négy társaság kap jogot arra, hogy begyûjtse a potenciális tagokat.
Kevesebbet biztosan nem fizetünk
Azt le kell szögezni, hogy a járulék mértéke nem változik, továbbra is mindenki jövedelemarányosan fizeti a társadalombiztosítást. Azt tehát egy pénztár sem mondhatja, hogy a "mi tagjaink kevesebb járulékot fizetnek", a társaságok csak többletszolgáltatásokkal licitálhatnak a másikra. Az egyik például vizitdíj-mentességet ajánl, a másik pedig szûrõvizsgálatokat kínál.
A jövedelemarányosan befizetett járulékért mindenki ugyanazt az ellátást kapja, azt amit most is. Az egészségügyi tárca tervezete szerint három ellátási csomagot határoznak meg: az egyik az alapcsomag, melybe a közegészségügy, a járványügy, az anya- és csecsemõvédelem, mentés, életveszély elhárítása tartozik. Ez mindenki számára jár, senkit nem hagynak az út szélén meghalni egy baleset után, mert nincs biztosítása.
A biztosítási csomag, melyet most mindenki megkap, csak azoknak fog járni, akik fizetnek járulékot. Ebbe tartozik tulajdonképpen minden más, ami elé nem tehetõ oda az extra szó.
Ezzel szemben az extra csomagba tartozik, az extrém sportolás következtébõl eredõ sérülés, a foglalkozás-egészségügy, az extra szoba, extra ebéd és extra nõvér. Ezekre lehet úgynevezett kiegészítõ biztosítást kötni. Gondolhatnánk azt, hogy a pénztárak csak azoknak a gazdagabb polgároknak a kegyeit fogják keresni, akik meg tudják fizetni a kiegészítõ biztosítást. A készülõ tervezet szerint azonban nem reklámozhatja ezeket a szolgáltatásokat egy pénztár sem. Elméletileg tehát nem ütközhetünk olyan reklámba, hogy plusz havi 20 ezer forintért X egészségpénztár egyágyas kórházi szobát ajánl. Igaz a tervezet hagyott egy kiskaput, mely szerint bár kiegészítõ biztosítási tevékenységet nem folytathatnak a pénztárak, de a tagok kérésére ajánlhatnak számukra kiegészítõ biztosítókat.
Az általunk megkérdezett biztosítók egyébként épp fordítva gondolkodnak. Azt a régiót próbálják megszerezni, ahol viszonylag kevesen járnak orvoshoz. Számukra az egyik legkedvezõbb az észak-magyarországi régió, ahol idõsebbek laknak, tehát magasabb fejkvótát, több pénzt kapnak az emberek után, viszont kevesebbet kell költeni az ellátásra, mert az ott élõk ritkán járnak orvoshoz.
Akadnak kiskapuk
Az elképzelés szerint a pénztárak egyébként nem szelektálhatnak az emberek között. Ha valaki mindenképpen ahhoz a pénztárhoz szeretne tartozni, akkor mindenképpen fel kell õt venni. Tiltani fogja a törvény a munkahelyi csoportos toborzást és a célzott toborzást is. Így nem lehetséges, hogy direkt marketinggel - névre szóló levél, telefon - egy-egy korosztályt, lakosságcsoportot célzottan megkeressen a pénztár. A pénztárak az egészségi állapot szerint sem válogathatnak az emberek között, nem kérhetnek el erre vonatkozó leleteket sem.
Persze a külföldi példákból kiindulva nem kell félteni a biztosítókat. Franciaországban és Németországban például úgy szelektáltak a polgárok között a társaságok, hogy azokon a területeken, ahol nem akartak biztosítottat, nem nyitottak ügyfélszolgálatot csak az interneten keresztül lehetett szerzõdést kötni.
Toborzás és maradás
Tegyük fel, hogy a tagtoborzás idõszaka után, jövõ szeptemberben sem sikerül egészségbiztosítási pénztárat választani. A biztosításból senki sem marad ki, azok, akik nem tudtak dönteni, automatikusan a lakóhelyükön illetékes pénztárhoz kerülnek. Az országot ugyanis felosztják a pénztárak között, a befektetõk egy licit során vásárolhatnak be megyéket. Az lesz tulajdonképpen az õ bázisuk.
Az igazi harc az emberekért azonban 2009 õszén indul. Akkor lesz ugyanis az elsõ alkalom, hogy elhagyjuk a választott vagy a kapott pénztárat, s helyette máshoz szerzõdjünk. Abban a kampányidõszakban már a kórházak, szakrendelõk minõségi mutatói is elvileg rendelkezésre állnak, így már az alapján is szelektálhatunk a pénztárak között, hogy jobb vagy rosszabb kórházba küldenek.
Nem változik a fizetési mód
2008 õszén tehát már biztosan valamelyik pénztár tagjai leszünk, innentõl kezdve azonban hátradõlhetünk, a tb befizetése ugyanúgy mûködik, mint ma. A munkáltató fizeti be a járulékot az APEH-nak, mely a Kincstárnak továbbítja a befizetett járulékot. Az OEP jogutódja, az Alapkezelõ számolja ki a fejkvóta alapján, hogy melyik pénztárnak mennyi pénz jár a járulékokból. Ezután a Kincstár átutalja az összeget a pénztáraknak, melyek abból gazdálkodhatnak
A következõ részbõl megtudhatja, hogyan változik az egészségügyi ellátás, a beutalás és a kórházak helyzete.
Többet is utazhatunk a kórházba
kisokos az egészségbiztosításhoz (2. rész)
Mit kell tudni az új rendszerrõl?
Hírszerzõ, 2007-10-12
Több utazást, kevesebb ágyat, de akár kevesebb kórházat is eredményezhet az új biztosítási rendszer. Cserébe viszont elméletileg szebb kórtermeket és gyorsabb gyógyulást kapunk. A Hírszerzõ kisokosából megtudhatja, hogyan befolyásolja a pénztár, hogy mikor, hol, milyen orvosi ellátást kapunk.
Ha egy év múlva bemegyünk egy kórházba, elképzelhetõ, hogy a kórterem egyik betege forró teát szürcsölget és finomabb ebédet kap, mint a másik, bár mindketten vakbélmûtétre várnak. Az egyik beteg ugyanis X egészségpénztár tagja, és õt a finomabb koszttal csábította magához a pénztár, de az is elképzelhetõ, hogy kiegészítõ biztosítást kötött az extra táplálék reményében. Viszont a vakbélmûtétet ugyanúgy fogják elvégezni mindkét betegen - legalábbis ezt várja az Egészségügyi Minisztérium a több-pénztáras rendszertõl.
Az új egészségbiztosítási rendszerben azonban sok új dolgot kell megtanulnunk, nevezetesen, hogy nem mehetünk abba a kórházba, amelyikbe akarunk. Hozzá kell tenni, hogy elméletileg ez most is így van, de ha valódi biztosítás lesz Magyarországon, akkor valószínûleg jobban ellenõrzik majd a betegutat, mint most az OEP.
Mitõl lesz költséghatékony?
Az átalakulást követõ féléves átmeneti idõszakban a pénztárak minden kórházzal, szakrendelõvel és háziorvossal kötelesek szerzõdést kötni. Fél év múlva azonban már szelektálhatnak az egészségügyi szolgáltatók között. A tervek szerint a minõségi mutatók alapján döntik el a pénztárak, mely intézményekkel kötnek szerzõdést. A több-pénztáras rendszert bírálók szerint viszont az ár alapján fognak szelektálni: amelyik olcsóbban és költséghatékonyabban lát el egy "vakbeles" beteget, azzal fognak szerzõdést kötni.
A tervek szerint ez elvileg lehetetlen lesz, mivel minden évre fix összegben határozzák meg a szolgáltatási díjakat. A pénztár azonban dönthet úgy, hogy úgynevezett preferált szerzõdést köt egy kórházzal, azaz az alapdíjhoz képest fizethet 10 százalékkal többet vagy épp kevesebbet. Az ellenzõk szerint ezzel rábírhatja az intézményt, hogy olcsóbban "dolgozzon". Másrészt a költséghatékonyság szerintük azt is jelentheti, hogy bizonyos vizsgálatokat elhagynak.
Az egészségügyi tárca szerint viszont a költségek lefaragása abból is eredhet, hogy nem végeznek el párhuzamos vizsgálatokat, azaz nem vesznek kétszer vért a betegtõl, hogy felállítsák a diagnózist.
Közgazdászok úgy vélik, hogy a profitérdekeltség miatt hosszabb várólistákra számíthatunk majd. A kormány azonban ezt is szabályozni akarja: nemcsak intézményi, hanem pénztári várólisták is lesznek. Ha a pénztári várólistán több beteg szerepel az országos átlagnál, akkor az egészségbiztosítási felügyelet megbüntetheti a társaságot, de kötelezheti arra, hogy mindaddig nem vehet ki profitot, amíg el nem látja a várólistáján lévõ betegeket.
Többet utazunk
A jövõben tehát a pénztár fogja meghatározni, hova kell mennie a betegnek, s ez valószínûleg több utazással is jár. Hogy a közeli kórházba is mehessen a beteg, ezért a területileg illetékes intézménnyel köteles szerzõdést kötni a pénztár.
Tegyük fel, hogy egy salgótarjáni férfit vakbélmûtéttel kell megoperálni. A férfi dönthet úgy, hogy a helyi kórházban mûtsék meg, de a pénztár mondhatja, hogy inkább a balassagyarmati kórházba kellene mennie, mert az ottani mutatók alapján gyorsabban felépül. A pénztár azt is felajánlhatja, hogy ha a távolabbi kórházba megy, akkor állják az utazás költségét.
Amennyiben a beteg olyan kórházba szeretne menni, amellyel a pénztárnak nincs szerzõdése, akkor elõzetes hozzájárulást kell kérnie a pénztártól, hogy így is kifizeti az ellátás költségeit. Sürgõsségi, életmentõ beavatkozást azonban minden kórházba meg kell kapnia a betegnek, a pénztára azt köteles kifizetni.
Háziorvost viszont nem kell váltanunk, abba nem szólhat bele a pénztár. A társaság köteles lesz valamennyi olyan háziorvossal, házi gyermekorvossal szerzõdést kötni, ahová tagjai bejelentkeztek, akkor is, ha csak egyetlenegy betege van bejelentkezve egy adott háziorvoshoz.
A háziorvos viszont csak olyan szakrendelõbe küldheti a pácienst, amellyel a pénztára szerzõdést kötött. Amennyiben az orvos olyan helyre akarja beutalni a beteget, mellyel a pénztár nem szerzõdött, akkor az orvosnak a beutaló kiállítása elõtt erre jóváhagyást kell kérnie.
A rendszer újdonsága, hogy a háziorvos akár magánorvoshoz is beutalhatja a beteget. A pénztár ugyanis többletszolgáltatásként átvállalhatja a magánorvosi számlák részben vagy egészben történõ kifizetését is.
Felmerül a kérdés, hogy ki fogja finanszírozni a drága beavatkozásokat és a transzplantációt. A pénztáraknak kötelezõ lesz befizetniük bizonyos összeget egy közös alapba, amelybõl fizetni tudják ezeket a mûtéteket. Hogy pontosan mennyit kell majd az alapba befizetniük, azt a pénztárak határozzák meg.
Kevesebb kórházi ágy lesz
Nehéz helyzetbe kerülnek azonban a kórházak. Nekik ugyanis keresni kell a pénztárak kegyeit, hogy szerzõdést kössenek velük. Sõt azt is figyelembe kell venniük, hogy általános vagy úgynevezett preferált szerzõdést akar velük kötni a biztosító. Az utóbbi esetben ugyanis a pénztár akár az elõre meghatározott, fix alapárnál többet is fizethet egy-egy szolgáltatásért a kórháznak.
A kórházaknak továbbá azt is el kell érniük, hogy minél több ágyat, kapacitást lekössenek a pénztárak. Az új rendszerben ugyanis valóra válhat Mikola István víziója, hogy bezárhatnak bizonyos kórházakat. Elképzelhetõ ugyanis, hogy valamilyen okból egy pénztár sem köt szerzõdést az adott intézménnyel, de a legéletszerûbb, hogy kevesebb ággyal fognak mûködni a kórházak. Jelenleg az OEP minden kórházi ágyat finanszíroz, függetlenül a kihasználtságtól. Az új rendszerben viszont a pénztár eldöntheti, melyik kórházba hány ágyra köt szerzõdést.
Jó hír viszont, hogy 2010-tõl eltörlik a gyûlölt teljesítményvolumen-korlátot (tvk), hiszen a pénztárak saját maguk dönthetnek arról, melyik kórházzal, milyen feltételek mellett, mennyi kapacitást "vesznek". 2008-ban még biztosan megmarad a tvk, de sokkal rugalmasabb lesz: kiemelt betegségcsoportok, mint az onkológia, a kardiológia, a gyermek-, és sürgõsségi ellátás továbbra is elsõbbséget kapnak. 2009-ben az év elején még lesz tvk mindaddig, amíg a pénztárak meg nem kötik az új szerzõdéseket.
Ki ajánl többet Zala megyéért?
Így tör be a magántõke az egészségügybe
Kisokos az egészségbiztosításhoz (3. rész), 2007-10-13
Kalapács alá kerül minden megye, a befektetõk ugyanis nyilvános aukción vásárolhatják be magukat a több-pénztáras egészségügyi rendszerbe. A Hírszerzõ sorozatából megtudhatja, hogyan alakulnak meg a pénztárak, milyen jogaik lesznek a magánbefektetõknek, és egyáltalán mit jelent a fejkvóta.
"Ki ajánl többet Zala megyéért? Elõször, másodszor, harmadszor? Zala megyét elvitte az X biztosító. Következõ aukciós ajánlatunk Vas megye" - jövõ tavasszal ez fog elhangozni azon a nyilvános aukción, melyen a befektetõk bevásárolhatják magukat egy-egy megyébe.
A pénztárak ugyanis licitálni fognak az egyes megyékre, hogy ott megszerezzék a szolgáltatási jogot. Hiszen azon lakosok, akik nem tudnak maguknak pénztárat választani, automatikusan a területükön illetékes társasághoz kerülnek.
Kalapács alá kerülnek a megyék
A több-pénztáras rendszerbe való bekerülés egyébként igen bonyolult lesz a potenciális befektetõk számára. Elõször egy elõminõsítõ eljáráson dönti el az egészségügyi tárca, hogy alkalmas-e egyáltalán a befektetõ a licitálásra. Vizsgálják többek között, hogy mekkora tõkével rendelkezik a cég, és hogy megvan-e a kellõ egészségügyi tapasztalata.
Ha a befektetõ megkapta a jogot a licitálásra, akkor kétnapos aukció során vásárolhatja be magát a rendszerbe. Ahhoz, hogy mûködhessen, minimum 500 ezer, de maximum másfél millió lakost kell "megvásárolnia". Ez azt jelenti, hogy minimum két megyét kell megszereznie a licit folyamán, hiszen legtöbb megyénk 2-300 ezer lakosú. Ez alól a 22 meghirdetett területbõl csak nyolc kivétel: a központi régió négy területe, Békés megye, Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye. További feltétel, hogy legfeljebb két egymás melletti megyét vehet meg magának a befektetõ, ezzel akarják ugyanis garantálni, hogy ne alakuljanak ki monopóliumok.
A kikiáltási árat úgy határozzák meg, hogy az Egészségügyi Minisztérium minden emberre meghatároz egy fix árat. Ahány lakosú az adott megye, annyiszor x ezer forint lesz az adott terület kikiáltási ára. A kormány egyébként a licitbõl 50-100 milliárdos bevételt vár, melynek nagy részét az egészségügyre fordítják.
De nézzünk egy példát. X befektetõ úgy dönt, hogy Nyugat-Magyarországon szeretné magának kialakítani bázisát. Az aukción megszerezte Zala megyét és Vas megyét, ez számára elegendõ, hiszen biztosította az alsó határt. A két megye tulajdonképpen összeolvad, a magánbefektetõ megszerezte a 49 százalékos kisebbségi tulajdont, mellé az állam pedig beszáll többségi tulajdonosnak. Így létrejön X egészségbiztosítási pénztár.
De jön a toborzási idõszak, amikor beindul a lakosokért a harc. X egészségpénztárnak stratégiát kell választani: dönthet úgy, hogy védekezni fog, és nem hagyja, hogy a területén élõk átpártoljanak egy másik pénztárhoz. De határozhat úgy is, hogy számára nem elegendõ az a két megye, ezért országos toborzásba kezd, hogy minél több ügyfelet szerezzen magának.
2009 õszére, a toborzási idõszak után feláll a pénztárrendszer végleges struktúrája. A feltételek változnak, csak azok a pénztárak kapnak mûködési jogot, akiknek 250 ezer tagjuk van. Ha az egyik pénztár elveszítette ügyfelei nagy részét, a "szabad rablás" után csak 200 ezer tagja maradt, kénytelen eladni a társaságát. Így elõfordulhat, hogy végül nem az általunk választott pénztárhoz kerülünk, mert azt végül eladták Y egészségpénztárnak.
Jól is járnak, meg nem is
A megalakuló kötelezõ egészségpénztárak fõ feladata a betegellátás megszervezése és a kórházak finanszírozása lesz. A pénztár egy fél éves átmeneti idõszakban minden egészségügyi intézménnyel köteles szerzõdést kötni, utána viszont szelektálhat köztük. A kiválasztott kórházakkal köthetnek általános vagy preferált szerzõdést. Utóbbi azt jelenti, hogy a központilag meghatározott szolgáltatási áraktól negatív és pozitív irányba eltérhet.
Az eddig ismertetett tervezet szerint igaza van Mikola Istvánnak és Horváth Ágnesnek is. ?gy tûnik ugyanis, hogy egyrészt sok mindent megkövetelnek a befektetõktõl, cserébe ugyanakkor számos szakmai döntést is meghozhatnak.
A befektetõk számára negatívum, hogy rengeteg pénzt kér tõlük az egészségügyi kormányzat. Egyrészt a licit folyamán milliókat kell fizetniük azért, hogy jogot szerezzenek egy bizonyos területen a szolgáltatásra és a toborzásra. Majd a megalakuló pénztár tulajdonosi hányadának arányában tõkésíteni kell a céget. A tervek szerint azonban az állam nem menti meg, sõt magára hagyja a pénztárat, s vele együtt a magánbefektetõt. Amennyiben nem tud kijönni a fejkvótákból befolyó pénzbõl, úgy a zsebükbe kell nyúlniuk, s a tõketartalékból kell állniuk a különbözetet. Így az állam áthárítja a pénztárakra a mindig lyukas egészségügyi pénzeszsákot. Ráadásul bizonyos ideig nem is vehetnek ki profitot a cégbõl. A pénztárak mûködési költségét egyébként a törvény az éves Egészségügyi Alap bevételhez viszonyítva 4 százalékban maximálja.
Mikola István szerint viszont a magánbefektetõk fogják irányítani az egész rendszert. Bár ez ennyire élesen nem mondható ki, de valóban döntõ befolyása lesz a kisebbségi tulajdonosoknak a pénztár irányítására. Hogy a döntõ befolyás mit jelent, még csak most dolgozza ki a tárca, de elképzelhetõ, hogy a kisebbségi tulajdonos adhatja a vezérigazgatót.
Két másik fontos garancia a magánbefektetõknek, hogy a pénztárak részt vesznek a Díjtétel és a Fejkvóta bizottságok munkájában. Elõbbi testület feladata, hogy meghatározza, hogy milyen ellátások tartoznak a biztosítási csomagba, illetve kiszámítsa évenként az egyes szolgáltatási díjakat. Például, hogy a pénztárnak mennyit kell a kórháznak fizetni egy vakbélmûtétért. A fejkvóta bizottság pedig - ahogy neve is mutatja - meghatározza a fejkvótát.
Mibõl gazdálkodnak a pénztárak?
Az új rendszerben a pénztárakhoz tartozó biztosítottak nem a járulékukat, hanem az úgynevezett fejkvótát viszik magukkal. A munkáltató fizeti be a járulékot az APEH-nak, mely azt a Kincstárnak továbbítja. Az OEP jogutódja, az Alapkezelõ számolja ki a fejkvóta alapján, hogy melyik pénztárnak mennyi pénz jár a járulékokból. Ezután a Kincstár átutalja az összeget a pénztáraknak, melyek abból gazdálkodhatnak.
A fejkvóta tulajdonképpen az egészségügyi igénybevételi adatokra épül: figyelembe veszi többek között a kort, a nemet, a lakhelyet és az egészségügy állapotot. Általánosságban elmondható, hogy egy idõs ember fejkvótája lényegesen több mint egy fiatalé. A kritikusok szerint viszont a fejkvóta-rendszer nem elégséges ahhoz, hogy kompenzálja az egyes ügyfelek élethelyzetébõl adódó hátrányokat.
?j biztosítási rendszer:
nézze meg mi marad, mi változik!
Hírszerzõ, 2007-10-08
Változhat a területi ellátási kötelezettség és a beutalási rend is az új egészségbiztosítási rendszerben. A pénztárak ugyanis köthetnek szerzõdést új, a rendszerben addig nem szereplõ kórházzal vagy szakrendelõvel, sõt magánorvosokkal is.
Ha egy pénztár új kórházat vagy szakrendelõt von be a rendszerébe, módosul a meglévõ intézmények ellátási kötelezettsége, tehát elképzelhetõ, hogy a korábbiaknak kisebb területrõl, kevesebb beteget kell ellátniuk. Az Egészségügyi Minisztérium koncepciója szerint azonban azt nem teheti meg egy pénztár sem, hogy nem fizeti ki annak a szolgáltatónak az ellátást, amelyik a területi ellátási kötelezettségébe tartozó pénztártagot lát el.
A háziorvosok és a szakrendelõk az új rendszerben csak abba az intézménybe utalhatják be a beteget, amelyiknek van szerzõdése a beteg pénztárával. Ettõl csak akkor lehet eltérni, ha a pénztár jóváhagyja, hogy a betegét máshova utalják be. Mivel a pénztárak átvállalhatják a magánorvosi számlák részben vagy egészben történõ kifizetését is, a beutalási rendbe a magánorvosok is bekerülnek.
Számos olyan elem is van az új egészségbiztosítási rendszerben, ahol a járulékfizetõk nem érzékelnek majd változást. Lényegében ugyanis ugyanazokat az egészségügyi ellátásokat várhatják el az új rendszerben, mint jelenleg. A pénztáraknak ugyanis biztosítaniuk kell tagjaiknak mind az alap-, mind a biztosítási ellátási csomagot.
Az Egészségügyi Minisztérium tervezete leszögezi: az új rendszerben is mindenkinek meg kell kapnia a sürgõsségi ellátásokat, amelyeket a jövõben a pénztárak fizetnek a fejkvóta terhére. A mentés finanszírozását viszont továbbra is központilag, a 2009-ben megszûnõ Országos Egészségbiztosítási Pénztár helyébe lépõ úgynevezett Alapkezelõ végzi.
A fertõzõ betegségek ellen ugyanúgy mindenkinek jár a kötelezõ védõoltás, amelyet állami költségvetésbõl az ÁNTSZ fizet. A nem kötelezõ védõoltásokat részben a pénztárak, részben a tagok állják majd.
Az új rendszerben minden járulékfizetõ maradhat háziorvosánál és házi gyermekorvosánál. Ezen alapellátók területi ellátási kötelezettsége nem változik.
A pénztáraknak ugyanis a területeiken lévõ valamennyi olyan háziorvossal kötelezõ lesz szerzõdést kötniük, amelyekhez tagjaik bejelentkeztek.
A biztosítottak az új rendszerben is az ország bármelyik patikájában vásárolhatnak gyógyszert. Egységes marad a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz támogatásának rendszere is, tehát ugyanaz a támogatott készítmény valamennyi gyógyszertárban, ugyanazon térítési díjon szerezhetõ be.
Bekapcsolom a Klubrádiót
Kikapcsolom
